Népszerű bejegyzések
-
"Az én szívem" egy ovális tó, fürödhet ott minden ember, ahol nincs rossz és nincs jó, elfogadás van végtel...
-
Lassan úgy megyek, mint csámpás Rozi, tyúkszem kandikál a kislábujjamon, nincs vacsora, se összebújós házi-mozi, sz...
-
Rézveretes csizmatalp a múlt, kabátok gombjain szegfűk foszlanak, a lét már bekerítve, kívül vadkan csört...
-
Temető csend ölel körbe, könnyeket hullajt ez a nap, a múlt él, csírája összetörte szívem, - időnként kifakad. Csipked a n...
-
Látod, megint hozzád írok, pedig a galaxis úszó szigetei közé nem jut el a hangom, míg te ott ülsz a kéklevelű fák köz...
-
Milyen vagyontárgy kellene még a tovább éléshez, ha már minden összegyűlt amire vágytál. Nem ...
-
K oronától hangos az egész világ, O kos ember ma a fenekén marad, R ettegsz, mert ép tüdőt is kirág, O kkal, hiszen e patak ...
-
Manapság minden ember ingerült, a reggelek szakadt rongyai alatt pőre a valóság, hol Isten hite űrt hagy, ott rosszindulatú...
-
Mikor ledobod arcod tél-csipke maszkját, láthatod a napfény szikrázó mosolyát, - Tavasz jön feléd nevetve. Ha majd az ibolya ontja kék-illat...
-
megint év végén jött a szemétdíj ilyenkor hátban feszülő testtartás jelzi a gyomorból fel-felböffenő " hogy a jó anyá...
2017. március 28., kedd
Ír-magok
„Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?”
Ha magamat, mint mázsás terhet,
fáradtan vonszolom haza.
Miközben naponta húzom az igát,
szájakból versek ömlenek,
mézgát köpve az égre, poros virágra,
illatuk elkábít, néha könnyezek.
Mit érdekel engem,
száz meg száz eltitkolt gondolat,
ám, ha kifakad belőlem egyszer,
színes falakra vésem szürke sorsomat.
Majd akkor, leírom rettegésemet,
leírom, hogy nem rímelnek a szavak,
mert, ha Ember nem lehetek,
költőként, még írmagom sem marad.
„ József Attila - Ars Poetica
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Remek lett...Ölelésem.
VálaszTörlésKöszönöm szépen Seám, ölellek én is.
VálaszTörlés