Mag-lét

Rézveretes csizmatalp a múlt,

kabátok gombjain szegfűk foszlanak,

a lét már bekerítve, kívül vadkan csörtet,

nyirkos gally roppan körmei alatt.

Soványka juss maradt a hit,

még az egyenesre nevelt gerinc is törik,

keselyűk tépik jobbról, balról,

csőrükbe tartva a jövőt, - büdösödik.         

Messziről valaki imára hív,

kijózanító a kántáló hangja,

míg körülöttünk minden átalakul,

néhány szívben még él a Mag, - ma...