Volt egyszer egy szép úri dáma
elindult csak úgy egymagába
elfáradt az úton
megpihent egy padon
szoknya alatt tüzelt a vágya.
Arra járt egy fess úri legény
szerelmeskedni vágyott szegény
meglátta a dámát
dörzsölgette markát
megcsillant előtte a remény.
Hogy is mondjam drága asszonyom
megkívántam önt, nem titkolom
megremeg a testem
vágyom önfeledten
szorul a nadrág ágyékomon.
Jaj kérem ez most lehetetlen
erényövbe zárt a hitvesem
akarna sem tudna
belőni a lyukba
zárva van e rés a testemen.
Kesereg a fess úri legény
elszállt a légyottról a remény?
Tűnődik magába
piciny száj nincs zárva
s' ott ürül a kemény véredény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése