Temető csend ölel körbe,
könnyeket hullajt ez a nap,
a múlt él, csírája összetörte
szívem, - időnként kifakad.
Csipked a novemberi szél,
kabátba bújtat szomorún,
a gyász ilyenkor napokig kísér,
kezemben apró koszorúm.
" A gyertyák csonkig égnek."
Érzem, hogy fogod a vállamat,
még nehezek a nélküled éjek,
- tépkedem angyalszárnyamat.
Szomorúságával is gyönyörű vers...
VálaszTörlésGratulálok hozzá és ölelésem.
Köszönöm szépen, Beám.
VálaszTörlésÖlellek.