savanyú cukor

nem gyűlöllek

csupán szavaid édes íze

savanyodott meg a számban

forgattam egy darabig

majd végül kiköptem

akár az elhasznált rágót

talán nem is szerettél

ám az elhazudott mámor éjek

egyre jobban szaporodtak

s a szépség amit igaznak hittem

szemfényvesztés lett

mára nem maradt más

csak egy pohár bor az asztalon

jó adag emlék és közöny