öntisztulás

ruhátlan virraszt az éj
pépessé vált rajtam az izzadás
miközben kint már készült valami
függönyt és lelket emel a szél
kapával szaggatott sötét fellegek
a háztetők gerincére ültek
majd egymásba gabalyodva
villámokat szórnak szerteszét
kutyák vonyítanak fel
s a csontos tálat otthagyva
menekülnek egy zárt helyre
- végre eleredt az eső
elmos minden rést és gátat
lassan öntisztul a természet
fellélegezve az oldalamra
fordulok még alszok
egy órát reggelig