Népszerű bejegyzések

2017. október 20., péntek

Merengő




















( Máté Sándor - Merengő )


Már messze jár az indiánnyár,
s rozsdásodó inget öltött az ősz,
csípős hajnali hidege úgy átjár,
míg ködkönnye az ágon elidőz.


A téren graffitis telefonfülke,
falára fújva, hogy nehéz az élet,
itt-ott a pirosa piszkos, s szürke,
kitépett telefonja lom-készlet.


Panelok mögül leskelődik a tél,
az ablakokból kifolyik a hiány.
Nincs semmijük csak uzsorabér
és számlatartozás huszadikán.


Már régen elballagott a nyár,
és rozsdásodó ingbe bújt az ősz,
csípős hajnali hidege úgy átjár,
míg ködkönnye az ágon elidőz…

2017. október 16., hétfő

Létrafokok




















Semmi sem olyan, mint régen.
Minden létrafok közelebb visz
egy keserves tudatállapothoz,
ahol a lét megfeleléskényszere,
már egyre nehezebb és nincs
katarzis, csak gerinccsontokba
rovásólt fogyatkozó időkód.
Nem gondoltam volna soha,
hogy engem is elér az itt fáj,
ott fáj elképzelhetetlensége.

Napok sokasodnak mögöttem,
jeleket hagyva a táguló térbe.

2017. október 1., vasárnap

Időfosztó






















Akkor még veled voltam.
Nyár volt, saroglya végen
ültünk a lábunkat lógatva,
miközben beszippantottuk
a mező széna illatát.
Akkor még hittem a szépet,
az együtt megöregedést...
-ma csak a torkom kaparász,
míg szárnyam fakuló tollait,
a sietős idő tépdesi.

2017. szeptember 24., vasárnap

Sámándobok




















"Amikor még senkise voltam,"
s úgy éltem, mint a földbe ejtett mag,
belülről feszített az, amit hoztam,
Emese álmát cipelem, néha erőt ad.

Sámándobok üteme dobban,
minden egyes szívverés, hazavezet.
Sorsomat megírták a csillagokban,
egy a nép és egy a lüktetés veled.

Amikor két nap ragyog az égen,
te lelked is hallja az ősök hívó szavát,
érezni fogod az erekben rohanó vérben,
míg én meg"mutatom valódi hazánk."

 
"Weöres Sándor: Ének a határtalanról

2017. szeptember 20., szerda

Paradicsom















"Húsz éves voltam és egy éjjel"
jöttél felém őrült szenvedéllyel,
kacérkodtak szemedben a csillagok,
azt sem tudtam lány, vagy fiú vagyok.
Ágyunkra vetett sugarat az öreg Hold,
szemét is lehunyta élő és a holt.
Szép volt a vágyak paradicsoma, de
régen volt, nem is tudom, „én voltam-e.”

„Kosztolányi Dezső - A hídon

2017. szeptember 16., szombat

Tüzek dala























„Ének, hajolj ki ajkamon,”
s gyújtsd lángra bennem a szavakat.
Tüzed heve ne legyen siralom,
szíveket melengessen az akarat.
Úgy búgjon minden dallam,
hogy ez a hitét vesztett világ
összefogjon ezredszer is a bajban,
és eltűnjön az átkos kivagyiság.
„Ének, hajolj ki ajkamon,”
s szabadon szárnyaljon a juss,
legyen ez az utolsó alkalom,
„míg vitatni s szeretni tudsz.”

„ József Attila sorai

Közelkép

















Nem vagyok fotogén,
a közelkép megmutatja
a ráncokat, amit az idő,
a fájdalom, vagy a nevetés
hagyott hátra az arcomon.
Ha szemembe nézel még látod
a durcás gyereket, látod
az angyalt, a nőt, az anyát
és látod benne a végtelen
összes csillagát, mert
egy vagyok minddel,
míg veled az örök miliő.