Népszerű bejegyzések

2018. november 5., hétfő

November 4.





















Bevésődtek azok a napok,
amikor mindenütt tankok
tapostak bűntelen embert.
Nem feledem a népre fegyvert
fogó kezet, vagy azt, aki
gumibottal a lila árnyalatait
verte a testre. Nem feledem
a gúnyos pofákat, a kegyetlen
hályogos szemű férgeket,
az ajtó mögötti ellenségeket,
a némaság fogadalmát,
vagy apám elfojtott haragját,
hogy vörös csillagos az a nap,
és volt, amit nem volt szabad...
Az anya utolsó sikolyát,
aki már soha meg nem bocsát,
az árvákat és az elesetteket,
amit az idő többé nem feledtet,
-még ma is vér folyik a falakon,
elfojthatatlan a hatalom.

2018. október 30., kedd

Csendölelő

















Temető csend ölel körbe,
könnyeket hullajt ez a nap,
a múlt él, csírája összetörte
szívem, - időnként kifakad.

Csipked a novemberi szél,
kabátba bújtat szomorún,
a gyász ilyenkor napokig kísér,
kezemben apró koszorúm.

" A gyertyák csonkig égnek."
Érzem, hogy fogod a vállamat,
még nehezek a nélküled éjek,
- tépkedem angyalszárnyamat.

2018. október 22., hétfő

Ötvenhat





















Még furcsa fény ül...
Üresre nyalt szemekben
megállt az idő.

A nép javait,
bíbor madár csipkedi.
Telhetetlenség.

Aszfaltba égett
ötvenhat. Vértócsán jársz.
Belülről látod.

Kárhozat a múlt.
Emlékek böfögnek fel.
Torokban éget.

Tankok nyomában
nagy tüzeket gyújtanak.
Kihajt a jelen.

2018. szeptember 27., csütörtök

Liának








Tündérkének lába vizes,
ruhácskája csipkedíszes.
Vízesésgyöngy kacagása,
rabul ejt a pillantása.
Szép orcáján szellő a pír,
szeme, mint az éj kék zafír.
Hajából nyílnak a rózsák,
s lelkéből fakad a jóság.

2018. szeptember 3., hétfő

Biztató
















Nem baj, ha a forma alma,
amíg szeretik, s ő is akarja.
És az sem, ha eper, s körte,
csak jó szó hulljon ki belőle.
De az a szó mindig igaz legyen,
s jóféle főjön a tűzhelyeken.
Otthon a harag tűnjön tova,
cseresznye ízű a csókok sora.
A szemekből szerelem nyíljon,
mi bánatot tör minden kínon.

2018. augusztus 26., vasárnap

Hiány-blues












Ezüst kulacsból kortyol a hold,
földre cseppen mézízű bora,
valahol vidéki blues zene szól,  
hallom, hangodat már soha.    

Andalít a dallam, a teraszon
kefe-virágok merednek az égig,
éjjel mellém ülsz, - hagyom.
Lélekkarod rajtam felébredésig.

Reggel majd verssé írlak újra,
benne izzik minden szenvedély,
s elküldöm a csillagokon túlra,
amit érzek, nemcsak a versben él.

2018. augusztus 24., péntek

Szivárvány csókok











Ahol a szivárvány földet ér,
Isten hajol le közénk újra és újra.
Szemében ott a kétkedő
keserűség könnye, hogy volt-e értelme
ennek az egész teremtéselméletnek...
Ám, amíg napsugár fénye játszik
egy kakaót szürcsölő édes gyermekarcon,
vagy virágsziromra esett esőcsepp
parányi rezgése kiégett szíveket melenget,
és áldássá válik minden szeretlek
szó a szájban, talán van még remény...