Népszerű bejegyzések

2017. szeptember 24., vasárnap

Sámándobok




















"Amikor még senkise voltam,"
s úgy éltem, mint a földbe ejtett mag,
belülről feszített az, amit hoztam,
Emese álmát cipelem, néha erőt ad.

Sámándobok üteme dobban,
minden egyes szívverés, hazavezet.
Sorsomat megírták a csillagokban,
egy a nép és egy a lüktetés veled.

Amikor két nap ragyog az égen,
te lelked is hallja az ősök hívó szavát,
érezni fogod az erekben rohanó vérben,
míg én meg"mutatom valódi hazánk."

 
"Weöres Sándor: Ének a határtalanról

2017. szeptember 20., szerda

Paradicsom















"Húsz éves voltam és egy éjjel"
jöttél felém őrült szenvedéllyel,
kacérkodtak szemedben a csillagok,
azt sem tudtam lány, vagy fiú vagyok.
Ágyunkra vetett sugarat az öreg Hold,
szemét is lehunyta élő és a holt.
Szép volt a vágyak paradicsoma, de
régen volt, nem is tudom, „én voltam-e.”

„Kosztolányi Dezső - A hídon

2017. szeptember 16., szombat

Tüzek dala























„Ének, hajolj ki ajkamon,”
s gyújtsd lángra bennem a szavakat.
Tüzed heve ne legyen siralom,
szíveket melengessen az akarat.
Úgy búgjon minden dallam,
hogy ez a hitét vesztett világ
összefogjon ezredszer is a bajban,
és eltűnjön az átkos kivagyiság.
„Ének, hajolj ki ajkamon,”
s szabadon szárnyaljon a juss,
legyen ez az utolsó alkalom,
„míg vitatni s szeretni tudsz.”

„ József Attila sorai

Közelkép

















Nem vagyok fotogén,
a közelkép megmutatja
a ráncokat, amit az idő,
a fájdalom, vagy a nevetés
hagyott hátra az arcomon.
Ha szemembe nézel még látod
a durcás gyereket, látod
az angyalt, a nőt, az anyát
és látod benne a végtelen
összes csillagát, mert
egy vagyok minddel,
míg veled az örök miliő.

2017. szeptember 9., szombat

Ősz érkezik






















Ősz érkezik hangtalan,
lent az avar rézarany,
rőt kabátján a falevél,
dülöngélve földet ér.

Magot szór a talajba,
levélpaplannal takarja,
évszak fordul újra el,
tavasszal mind újra kel.

Míg imaszékén térdepelt,
lassan mindent dér lep el,
csillagport hint szerteszét,
majd átöleli kedvesét.

2017. augusztus 29., kedd

meggyalázva





a lány csalfa
a fiú nem
mást szeret
gyűlöl a szem
a fiú kivár
zsebében harag
már nem felejt
lábánál vércsatak
a lány egy banán
lehúzva máza
kutya vonyít
az est meggyalázva

2017. augusztus 25., péntek

Üzenet

















Kitárulkozik lassan a korzó,
izzadságszagok keverednek
a melegben és a szoknyák is
egyre rövidebbek. Nyakig lábak
sétálnak vihorászva, a sarkon
pár huligán az alkalomra vár,
kéjes füttyögésük vetkőztet,
míg nyálcsorgatásuk megvetést
vált ki egy-két arra járótól.
Pláza cicák tipegnek, minden
pillarebbenésük százezret ér, bár
esik az árfolyam az idő kútja
egyre mélyebb és felemészti
a lehetőségeket. Ezt a pillanatképet
csak az töri meg, hogy a városba
tévedt gólya a magasról
üzenetet pottyant a földre.
- Le vagytok …...