Népszerű bejegyzések

2017. június 20., kedd

Ha majd...





















Ha elszöknek az esti lámpa-árnyak,
az éjszakákat nappalokra cserélem,
nem félem a reggelt, de az est még bánat.

Ha testem a múlt és múltam a jövő,
kinek van az összes rongya rajtam,
előttem Isten, de honnan tudom ki Ő.

Ha majd a földnek átkos lesz a súly,
súlyos átoktól ember-szájak sírnak,
hol születik írmaggá a hontalan új.

Ha majd fénnyé válnak a lelkek,
és lélekké a fények, végtelen ősvillanás
rezegtet minden véges percet.

Ha bennem nő a vers és a versből
születek én, megment valaki engem
ettől a sokszor vérző féregtől...

2017. június 8., csütörtök

Kódolva



 













Ezernyi kilobájtban létezek,
ha keresel talán megtalálsz.
Felhőbe töltött titkok, képzetek,
a valóság sokszor visszaráz.

Itt nincs meg a hús-vér érzelem,
érinteni már nem tud két kezem.

A szerelmem csak bináris kód,
a szerelem bináris kód.

2017. június 4., vasárnap

Június 4.














Ma ismét könnyeznek az erdők,
fűszálak végén vércseppek
jeleznek múltat, s Isten gyászfelhők
mögött emészti a csendet.

"Száz év magány" már a haza,
éj-szövetén sokak lét-vigasza.

Bennem még megmaradt a hit.
Benned majd megmarad a hit...?

2017. május 31., szerda

félálomban



















alvadt vérszirmok
egy láda mélyén
a szobában hűvös
félhomály -kegyetlen
emlék riaszt

félálomban
serceg a toll
bevésett jövőkép
a papíron
-mégis altat a múlt...

2017. május 24., szerda

kopott idő

















kopott pillanatot
hordoz a május
pihés nyárfaszösz
szemszurokba ragad
s vándort könnyeztet...
szédül saját félelmeitől
és a sarokba kuporgás
alattomos magányától
lassacskán átvérzik
az érdes mindennapok
töredezett résein

( Megadott szavas -  kopott, rések, pillanat, érdes, kuporog, vándor, pihés, szédül, szurok, alattomos )

2017. május 3., szerda

Anyámnak












mondd anyám
mit rejt a szemgödör
ha a szájszegletekben
kislányos mosoly hagyott
ráncos éveket
miközben rajtad
a virágos nyárszoknya
az ősz hideg kabátjává barnult
és mit rejt a szív ha fele
apámmal együtt rég
köddé vált
köszönöm hogy
kicsit még mellettem vagy
nem tudom milyen lesz
a nélküled érzés
vagy ha már nem látom
az ablakodba kikönyöklő
várakozást
és nem tudom
milyen lesz majd
ha alvó csillagok
mögé bújsz
ám a fényed melegét
érezni fogom
...örökké...

2017. április 28., péntek

közhelyesen



















az egy dolog
hogy ne írjak
közhelyeket
de hogyan tudassam
a másikkal
a szeretleket
mondjam neki
hogy irtóra komállak
netán azt gyere
rúgjuk szét az ágyat
( nem most jöttem le
a falvédőről )
olvastam én már
közhelyet régi-új
nagy költőktől
vagy mit értsek azon
hogy ( a hócipőm tele van )
ha beszopom
mint egy mantrát
beáll az agyam
akár a derekam
( ízlések és pofonok )
mondanák sokan
az igazság így is
úgy is közhelyes
kész szívroham
ám nem az teszi
az embert naggyá
hogy közhelytelenül él
vagy alkot
álarc mögött kell
meglátni minden
angyalarcot