Népszerű bejegyzések

2017. november 14., kedd

Az ivadék



 

















Az anya szeretett,
tiltott vágycseppeket
növesztett méhében,
komor árvaházaknak.

Az anya szenvedett,
világra jött a gyermek
kimondhatatlansága
és felordított a hiány.

Az anya alatt vértócsa,
hideg falak között
megszületett élete
egyetlen vadhajtása.

Az anya alig múlt húsz,
miközben lelke átlépte
a mennyek kapuját,
sorsa bevégeztetett.

2017. november 13., hétfő

Türkiz éj






















türkiz éj settenkedik
a Nap narancsvérét
kieresztette az isteni
böllér ami lefolyt a
salétromos házfalak
repedezett oldalán
nyivákoló macskák
hangja töri meg a
csendet míg valahol
kutyák vonyítanak
a kerek Hold láttán

nem csoda ez hanem
olyan otthon vagyok
érzés mely bennem
tágul akár a galaxis

2017. november 11., szombat

Hervadó virág




















„A hervadás bús pompájában áll most”
felordít bennem akár egy torz jövőkép,
míg térdre hull az est egyedül virrasztok,
és krizantémokat könnyezek a gyászban,
már nem felejtek, pedig megpróbáltam.


Ti nem érzitek a szürke falak szorítását,
varjak isszák a felettem elfolyó időt,
mondjátok, hogy nincs itt veszve semmi,
ám mellettem alszik és hideg a vére,
" A boldog elmúlás víg vőlegénye. "

" Juhász Gyula: Temető

2017. november 10., péntek

Támár



























Csók István - Támár ( vázlat )



Vérpiros gyalázat az ágyadon,
gyolcsruhád széttépett halom.
Arcodon szürke mélabú árnyalat,
- sértett önérzet gyűlölt vágyat ad.

Tarka szoknyán körmeid nyoma,
egy szégyenfolt lesz a bűn záloga.
Mögötted bezárattak az ajtók,
enervált őrület fakasztott jajszót.

Testeden cipeled a próféciát,
az erőszakot sokan családban élik át.
Áldozat a jövő, mindennek vége,
„így múlik el a világ dicsősége”.

2017. november 5., vasárnap

Estrohanó



















Nem fogja pántlika lányos hajamat,
rövidre vágva az aranyló szalmaszín,
festék takarja az őszülő nyarakat,
már régen nincs féktelen kamaszcsíny.

Párnákat kötött testemre az idő,
itt vastagabb, ott vékonyabb a tolla,
hiába minden trendi immunerősítő,
ha nem vigyázok lelkem is birtokolja.

A pöröly lét illúzió és gyógyultan,
fiatalon, oly messzinek tűnt ez a bölcsesség.
Álmomban még keresem a múltam,
ám szaladnak, annyira szaladnak az esték...

2017. október 28., szombat

Tél közelít

















Mezőre dobált gombok
a fekete varjak, kárognak
és jönnek, egyre csak jönnek.
Hideg van, hátamon futkároz
ősz végi ereje, míg dudva
levelek alatt múltak és
csontok tűnnek el örökre.
Már várható a tél, közelít
a kertek alatt. Kémények
okádnak füstöt, szélükön
vadgalamb melegszik, bent
a lakásokban sem mindenki.
Ilyenkor nehezebb a lét.
Valahol hallottam, hogy
egy padon valaki végleg
elszenderült.

2017. október 23., hétfő

Szemek



















"Szemeim fáradtak, de tiszták,"
már látják az elmúló időt,
akkor szemeidben látták a létet,
az egész szerelmetes miliőt,
egyet mégsem vettek észre soha,
a még ma is fájó véget…

Fekete ruhámon virágok sora,
bennem ez a szerelem örök,
magaddal vitted lelkemből a részed,
talpam alatt sírnak a rögök,
ám hiányod illata lemoshatatlan,
pillantásod belém égett.
"Szemeim fáradtak, de tiszták,"
s kibuggyanó könnyeim,
"már az egész láthatárt beborítják."

" Szabó Lőrinc - Varázskert