Népszerű bejegyzések

2018. augusztus 8., szerda

másnap






arcomra vésődtek
az évek és az esték
a mindennapok perce
nyűgös kötelesség
kivágom magamból
azt ami úgy éget
helyette  rajzolok
apró bíbor-lepkéket         
röpködjenek bennem
vagy szemem tócsavizében
elég volt a magányból
ez nem az amit kértem
mert elrohan az élet
mint a másnapi szerető
ki után nem marad
csak egy összegyűrt lepedő

2018. augusztus 5., vasárnap

Egyedül hajnalok
















( Az idézett rész. celtichun - magányos Nap lenyugvása c. verséből való. )


"A koránkelő magánya a legszebb."
Kivérzett szerelmet álmodik az éj.
Lepedő, ha tűzforró kéjes szatén,
lehűt-e a hajnal, ha a vágy ellep,
és a tested már régen nem szerethet.
Valahol a nap rózsasárga karéj,
"a koránkelő magánya a legszebb."

Még felsejlik a rád aggatott szerep,
de lelkedben már ég az ibolyafény,
és színes nappal után sötét az éj,
csak a szemem sarkából hullott egy csepp.
"A koránkelő magánya a legszebb."

2018. július 27., péntek

Elnéptelenedés















Faluvégi csermely vizében
fut az idő végtelensége.
Kihalt házak udvarán
bábakalácsok magasodnak,
öregedő fák ágai a néha
visszatérő lelkek elé hajolnak.
Az egyik ház előtt gémes kút
emelkedik, rajta ott felejtett
ébredező macska  nyarvog,
nyikorgó rozsdás vödörből
hűs vizet remél.
Gyerekkort felidéző górék
ürességében az egerek
sem rohangálnak már.
Kitört ablaküvegek mögött,
cafrangos függönyök
lebbennek a szélben, árnyat
vetve a kormos falakra
és a szúette tölgyfa bútorokra,
melyek még őrzik az utolsó
elalvás előtti perceket...

2018. július 25., szerda

Sebek























Még egy kis idő
és kétszer kilenc éve már,
hogy nem vagy itt. Az öreg macskánk
sem szaladgál az udvaron. Földet
táplálja a bőre, csak azt nem értem,
mért ragad a ruhámra még
egy-két itt felejtett macskaszőr,
ahogy az illatod nincstelensége is
körbe leng, én mégis magamon érzem.
Kifakult szőnyeg takar múltat
és az idő egyre jobban pörgeti
a virágágyásba kiszúrt, megkopott
szélforgót. Még te vetted…
Annyira festenem kellene,
a meszelő bepókhálósodott a sarokban
hetek óta arra vár,
hogy elővegyem. Unom a grafit
szürke falakat, rám omlik a
szürkesége és le hűt, mint egy korsó
víz. Virágokat, vagy világosat
akarok, ám ez olyan mellékes állapot,
mint a változás, amely ajánlott
lenne a számomra, de nem tudok
kifordulni önmagamból.
Talán nem is akarok, mert
csontig égett a hiányod és
nem forr be a seb.


macskás anyó

Felirat hozzáadása





















már kilenc napja nem láttam
macskaszőrös ruhája nyomot hagyott
minden széken és ágyon ajánlott lett volna
megfürdeni legalább …utoljára
de nála ez mellékes volt utálta
…a vizet helyette grafittal rajzolt éveket
és macskákat néha szőnyeg alá
söpörte a megszáradt kenyér végeket
szélforgók nyikorogtak rozzant viskója előtt
romlott fekete fogain belül bűz volt
és üresség egy korsóban bort tartott
ecet szagú lőre betöltötte a sötét lyukat
amitől nekem mindig felfordult a gyomrom
pár héttel ezelőtt meszelő volt a kezében
macskái ott szaladgáltak körülötte
talán tiszta szobát akart itt hagyni
a sosem látott de létező unokáknak…
már kilenc napja nem láttam

2018. július 9., hétfő

Csalódás















  
C sibesárga csalfa csókokból
S zínlelt szégyen-szerelmet szőttél
A rcodon aljas ablakszemek
L ételemed langyos lábközépnél
Ó cska óborízű óv-szered
D e delejez (a) dévaj délcegség
Á gyadon árvácska álomcseppek
S ebesre szúrt sellőszívem sirat

2018. július 3., kedd

Fikció

















Még jóindulatú voltam,
amikor elküldtelek
...anyádba.
Megszelídített énem
fellázadt a rám aggatott
felelősségek és megfelelés
kényszerek miatt.
...hát ki vagy te,
hogy azt hidd, neked
mindent szabad?
Szemembe csapódott
lepattogzott fényed
és felszakította
az íriszemre húzott
rózsaszín fátylat.
Felzaklattam magam,
mert későn vettem észre,
hogy mekkora hülye vagyok,
-ez rendkívüliség,
és nem dicsőség.