Népszerű bejegyzések

2018. február 15., csütörtök

HAGYD, KÉRLEK


 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Pilla:
HAGYD, KÉRLEK
(Bakos Erikának szeretettel születésnapjára, s a sok éve tartó őszinte barátságunk margójára... )

... nem a valentinnap miatt írok,
hanem, hogy elmondjam
Boldog Születésnapot!
Nem tudom, felétek esett-e,
de képzeld, itt mindent hó fehérez;
az ég-anya úgy szüli pehely-gyermekeit,
mintha az életünk múlna rajta.

De mesélj. Felétek milyen a Nap?
Jól keltett? Eszedbe juttatta,
hogy ma, bár, a szerelemről szól minden,
téged régebben, s pont ezen napon...
édesanyád – bár fájt, kínban volt –
az Életnek adott?
Mondd, eszedbe jut
a már csak emlékként felidézhető múlt,
s ugye, pont úgy várod a jövőt,
mint az első lépéseid – talán sokan várták
s meg is tapsolták – után...
ugye nem bánod, hogy
temagadembernek formált a Sors?

Azt mondom, magadban... felelj;
ne zavarjon, hogy találgatok... kérlek,
engedd, hogy ma Isten és Én is megöleljünk...
öröm, hogy élsz, s hogy szereteted, alázatod
példa annak, aki keveset, vagy semmit sem tesz...
másért... terhei alatt csak átkozni tudja,
az éjjel alvó, a nappal éber Napot.

Kérlek, hagyd, hogy ma úgy szeresselek,
mint Te mindig; akkor is,
ha távol sem érzem vigaszom.
Engedd, hogy a magam módján,
és szívből mondjam:
Köszönlek! A Jó Isten Éltessen
– ezen napon, s még sokásokáig –
erőben, egészségben, reményben,
szeretetben.
Alább nem adom. Megérdelmed.
Mert sokszor kérés nélkül takarod
rám a Reményt, és én mindig –
talán egyszer olyan leszek,
mint Te... boldogság lenne. Áldás.
Értem s érted is – hagyom,
azt remélve, többször viszonozhatom.

(Bicske, 2018. február 14.)
Illusztráció: Erika portréja.

2018. február 14., szerda

ötvennyolc ( J. A. evokáció )

Felirat hozzáadása





















ötvennyolc éves "lettem én"
sorsom nem hordott tenyerén
noha
soha
holnapok jönnek mennek el
egészség épp hogy megfelel
itt fáj
ott fáj
életem nem volt céltalan
talán még húsz év hátravan
koro-
sodok
ez a lét éget legbelül
véremben fénye elvegyül
utat
mutat
versekké válnak néhanap
agymenés sokszor elragad
hamis
hasis
nem vagyok több csak átlagos
az ötven év súlya rám tapos
nehéz
e lét
néha az ember áldozat
lesz-e még aki álmot ad
s velem
nevet

2018. február 3., szombat

Magamhoz















"Az életed kihűlt üveg." Lelked
megrepedt darabját ki látja meg,
ki látja meg hulló könnyeid sorát,
csak a Hold figyel éjszakákon át.
Átölel magányod rongyos köntöse,
szakadt ráncokon fojtogat az öve.
Tiéd volt a szerelem, amit a vég
elrabolt, előtted mély a szakadék.
Ám erős a szíved, szeretetre tanít,
az idő nagy úr, lassacskán átalakít.
Kint csendben pattannak a rügyek,
sok szépet lát még az a szemüreg.
Arcod hamva már régen megfakult,
és a forrongó lelked is lecsillapult.
Mégis, tán több lett a világ általad,
"Csodára kész tenálad minden pillanat! "

" Pilinszky János - Anyám

2018. február 1., csütörtök

Az én magyarságom



















(  Görgényi István - Magyar szív )

 "Magyarnak lenni nekem mit jelent"
nem pénzt, nem lopott gazdagságot,
ősi tüzet, ami még parázslik idebent,
és a szívemben őrzött Emese álmot.
Hajnali csendben a madarak dalát,
otthon összebújós kályha meleget,
érezzem még a zsíros föld szagát,
Anyám hangjában minden szeretet.
Magyarnak lenni nem politizálás,
nem vallás, és nem keserédes kéj,
életminőség, jobbá, emberré válás,
és az embertelen világban útlevél.
Magyarnak lenni összevetett hát,
egymással, nem egymást eltiporva
küzdés. Anyaföldben öreg fejfát,
ősök tisztelete a "vérünkbe oltva".

Magyarnak lenni nem könnyű dolog,
de a másikat szidva sem könnyebb,
mindig voltak és lesznek álnokok,
légy büszke, s töröld le a könnyed.

" Sajó Sándor



2018. január 22., hétfő

Tyúkszem-vita


















 
Lassan úgy megyek, mint csámpás Rozi,
tyúkszem kandikál a kislábujjamon,
nincs vacsora, se összebújós házi-mozi,
szendergés van egyedül, az ágyat uralom.
Ragtapasz szívja átkozott fekete szemét,
sötét karikákat látok amikor leveszem,
most utálom a világ csillagrendszerét,
mi ez, ha nem egy mazochista szerelem.
De én nem vagyok az és rohadtul fáj,
olyan ez mint a faágra kent lépesméz,
melybe beleragadt egy apró kismadár,
menne szegény, de a lába csenevész.
Nem tudok alkalmazkodni a helyzethez,
szaladni vágyom csengettyű dallamra,
táncolni, nem pedig jajgatni egy feszt,
talán az Isten megorrolt, s így vallat ma.

2018. január 20., szombat

Tizenhat élet















 Emlékezés a veronai autóbusz-baleset áldozataira.


A rideg hófedte lankákon ma
angyal-lelkek száguldanak,
dacolva a széllel, kipirult arccal...

Mért ültet olykor-olykor
Isten halálfélelmet a szívekbe?
Nem látja meg az anyakönnyeket,
nem hallja az apák ökölroppanását?
- Tizenhat gyermeket szólítottál,
tizenhat életet elvettél, miközben
"lábuk nyomán liliomok nyíltak..."

Szürke városra gyulladt a hajnal,
megolvasztotta a hegyeket
és megrepesztette a szíveket.


"lábuk nyomán liliomok nyíltak"... - legenda

2018. január 19., péntek

Falatnyi emlékek

















Kalácsbélbe sütötte
nagymamám a szeretetét,
néha még ma is érzem
 a számban. Hiányoznak a
mellém rendelt emberek,
akár a gyerekkorom,
ami nem is volt igazából.
Mégis többet adott,
mint amit én valaha is
átadhatok az enyéimnek.
Pedig jó szülő vagyok;
mondták már többen...
Kezemben egy csésze teával
elméláztam a régmúlton,
a szénaboglyába kapott
első igazi csókon, netán
a tűzlobogás mellett végzett
kukoricafosztáson, vagy
nagymamám pirkadatkor
kisütött kenyere illatán.
Értékes kincs, amit akkor
kaptam és őrzöm
ameddig lehet...