Népszerű bejegyzések

2018. július 9., hétfő

Csalódás















  
C sibesárga csalfa csókokból
S zínlelt szégyen-szerelmet szőttél
A rcodon aljas ablakszemek
L ételemed langyos lábközépnél
Ó cska óborízű óv-szered
D e delejez (a) dévaj délcegség
Á gyadon árvácska álomcseppek
S ebesre szúrt sellőszívem sirat

2018. július 3., kedd

Fikció

















Még jóindulatú voltam,
amikor elküldtelek
...anyádba.
Megszelídített énem
fellázadt a rám aggatott
felelősségek és megfelelés
kényszerek miatt.
...hát ki vagy te,
hogy azt hidd, neked
mindent szabad?
Szemembe csapódott
lepattogzott fényed
és felszakította
az íriszemre húzott
rózsaszín fátylat.
Felzaklattam magam,
mert későn vettem észre,
hogy mekkora hülye vagyok,
-ez rendkívüliség,
és nem dicsőség.

2018. június 30., szombat

Kép-játék
















Asszonyom öné a vagyonom,
illatát cseppekben kortyolom,
legyen a kedvesem,
állok már mereven,
hív az ágy csalfa a modorom.

Kéresse magát még, kis drága,
érzem, hogy kinyílt a virága,
csipkéből kibontom,
túljutok kínomon,
utána mehet a pics...ába.

2018. június 26., kedd

Nyár-túra
















Nyáron a balcsi jó dolog,
úticél, szabadság, csók sorok,
nélküled nem megyek -lételem,
sátrazunk kettesben édesem.
Gondoltam addig majd lefogyok,
nem gáz, ha dúsak az idomok,
bakancsban irány a Som csúcsa,
listánkon este egy jó szútra.
Holnap meg lábamat lógatom,
leázik féléves gond-halom,
higgyétek vidáman élni jó,
felébreszt reggel vagy száz rigó.
Minden nap főzök a Jancsinak,
ha eszik kezében napilap,
címeket böngészni minek kell,
suttogok fülébe, -helyesel.

2018. június 23., szombat

Pillanatképek















A mezőn egy kidobott
rozsdás mosdótál
benne madarak mosakodnak
állott esővízben
minden szárnyrebbenésük
életet cseppent az anyaföldbe
apró szusszanásaiktól
torok-trillák szakadnak fel


Istenarcok mögött
öregemberek könnyeznek
visszahulló szeretetük
idegvégződésig roncsolódik
nyomokban felsejlenek a régmúlt
elnyűtt képei míg a
jövő-szemek árkaiban
elfelejtett létpercek csillognak

Suttog az univerzum
hangja van az alvó bokornak
kinyújtom a kezem hogy elérjelek
de csak a semmit markolászom
míg az éjszaka fehér tányérán
nehéz álmok falatoznak
és felböfögik a múlt csontdarabkáit
-valahol tücskök ciripelnek

Maci kaland :)













Medvetalpak szaladnak a sárban,
tágul a tüdő, bunda alatt szívzörej,
kóborol a beste, elvégre nyár van,
amit művel, már tényleg közröhej.

Az erdőben letépett nyomkövető,
egyfolytában csipogott a nyakán,
fess maci-laci várja, akit majd ölel ő,
hátára dobva fényes a kacagány.

Erdélyi a fiú, hang-üzentek a minap,
felajzva, érte még kerítést is tépett,
kit nagy búsan erjedt áfonyával sirat,
ezért ő újra és újra visszatérhet.

Apának














Nézd, Apa, mosolygok,
csak az ég könnyezik erősen,
a világon változtak a dolgok,
itt virágok áznak könnyesőben.

Nézd, a csend is magába fordult,
és néha felzokog a fájdalom,
riaszt, hogy minden eltorzul,
s szétdarabol valóság-bánatom.

Apa, egy kicsit ölelj át,
karod szorítson még egyszer,
nézd, az idő is megállt
a percért mit nem adna az ember...

Ma igazából Apanap van,
de nélküled már semmit sem ér,
ilyenkor az ég csillagtalan,
két fájdalom, mi bennem összeér.