Népszerű bejegyzések

2019. január 13., vasárnap

a halál nyomában
















( 76 éve )

mínusz negyven fok
és százezer halott
Don-kanyar emléke
a vérünkbe fagyott
jeges húsdarab
nem omlik a szájban
elhulló testek ragadtak
a vöröslő hó porában
az ágyúk nappal öltek
éjjel dögészek jártak
hátrahagyott jajgatást
még hallották a bátrak
fogságban és éhesen
már hontalan a lélek
mellékszerepet osztottak
egy becsületes népnek
százezer ember
megannyi csonka család
jelöletlen sírok mellett
csak egy angyal mond imát

2019. január 4., péntek

rögtönzések "hideg napok"





tisztogatás és önkényuralom
kifektetve több ezer áldozat
vért ittak a magyar ugaron
megtorolt bűn vagy kárhozat...

2019. január 3., csütörtök

rögtönzések








ha elszállnak az évek
és ritkul minden kis halál
hóarcomon a szarkaláb fészek
gyermekmosolyt inhalál

2018. december 17., hétfő

Napok és éjek






















Törött üveg mögött kiállt a sötét,
bent árnyakat vet a kinti lámpafény,
öreg asztalfiában szú leli örömét,
kóbor macska alszik rongyos kanapén.
                     *
Szörnyeket zabál lassan a pirkadat,
s fények ébresztik az ásítozó várost,
maszkok mögé rejt éjjeli vágyakat,
míg sietős a nappal, az út célirányos.
                   *
Esti vizek mosnak törött üveget,
a múlt éles szája sötét árnyakat szít,
ez a körforgás altat és éleszt tüzeket,
Isten küld, de mindig visszahív.

2018. november 5., hétfő

November 4.





















Bevésődtek azok a napok,
amikor mindenütt tankok
tapostak bűntelen embert.
Nem feledem a népre fegyvert
fogó kezet, vagy azt, aki
gumibottal a lila árnyalatait
verte a testre. Nem feledem
a gúnyos pofákat, a kegyetlen
hályogos szemű férgeket,
az ajtó mögötti ellenségeket,
a némaság fogadalmát,
vagy apám elfojtott haragját,
hogy vörös csillagos az a nap,
és volt, amit nem volt szabad...
Az anya utolsó sikolyát,
aki már soha meg nem bocsát,
az árvákat és az elesetteket,
amit az idő többé nem feledtet,
-még ma is vér folyik a falakon,
elfojthatatlan a hatalom.

2018. október 30., kedd

Csendölelő

















Temető csend ölel körbe,
könnyeket hullajt ez a nap,
a múlt él, csírája összetörte
szívem, - időnként kifakad.

Csipked a novemberi szél,
kabátba bújtat szomorún,
a gyász ilyenkor napokig kísér,
kezemben apró koszorúm.

" A gyertyák csonkig égnek."
Érzem, hogy fogod a vállamat,
még nehezek a nélküled éjek,
- tépkedem angyalszárnyamat.

2018. október 22., hétfő

Ötvenhat





















Még furcsa fény ül...
Üresre nyalt szemekben
megállt az idő.

A nép javait,
bíbor madár csipkedi.
Telhetetlenség.

Aszfaltba égett
ötvenhat. Vértócsán jársz.
Belülről látod.

Kárhozat a múlt.
Emlékek böfögnek fel.
Torokban éget.

Tankok nyomában
nagy tüzeket gyújtanak.
Kihajt a jelen.