Népszerű bejegyzések

2018. május 21., hétfő

Utazás



Felirat hozzáadása













A reggelek mindig egyformák.
Busz végében csacsogó
lányok nevetgélése
veri fel a hajnali csöndet.
Jó őket hallgatni,
de sokaknak kellemetlen,
szemekkel ölnének fiatal
lánytesteket, amíg várakozunk
egy vasúti átjárónál.
Szagok keverednek és gondolatok,
fülekből kilógó hangok
dübörgése agysejteket pusztít,
míg a piacra siető néni
kosara harisnyákat tép.
A buszvezető unott közönnyel
bámulja az utat, mellette
a táj rohan, akár az idő
és átfolyik minden utason
a mindennapok monotonitása,
amit ki-ki saját érzelmi
szinten él meg.
- Bennem még mély a csend,
olyan ősi és végtelen.

2018. május 3., csütörtök

várandósan




















gömbölyödik a tavasz
zöld ruhás pocakja
szerelmet cipel
és nehéz virágillatot
túlzásokba esett
várandósága
hónapokat zabál
köhécsel és pihéket köpköd
fehér labdacsok
mint apró hógolyók
kíméletlenül célba érnek
könnyet is ad a létnek
a szél gödölyét
kerget ivarérésig
szalmahajú asszony
jó termést remél
de egyre jobban fázik
megőszül s kabátot vesz
keze már jéghideg...   

2018. április 6., péntek

Paradoxon



















Milyen vagyontárgy
kellene még a tovább éléshez,
ha már minden összegyűlt
amire vágytál.
Nem viszel magaddal semmit,
sem most, sem húsz év múlva.
Az ózon csak egy rés az égen,
a kincsek fölötte, vagy alatta vannak?
Ki ad értelmes választ egy
elmekórház rideg falain belül…
- vagy kívül?
A lét fáradságos percein túl,
elér majd a kezed Isten lábujjáig?

2018. március 18., vasárnap

Mag-lét

















Rézveretes csizmatalp a múlt,
kabátok gombjain szegfűk foszlanak,
a lét már bekerítve, kívül vadkan csörtet,
nyirkos gally roppan körmei alatt.
Soványka juss maradt a hit,
még az egyenesre nevelt gerinc is törik,
keselyűk tépik jobbról, balról,
csőrükbe tartva a jövőt, - büdösödik.         
Messziről valaki imára hív,
kijózanító a kántáló hangja,
míg körülöttünk minden átalakul,
néhány szívben még él a Mag, - ma...

2018. március 11., vasárnap

Szívdúdoló



















"Az én szívem" egy ovális tó,
fürödhet ott minden ember,
ahol nincs rossz és nincs jó,
elfogadás van végtelenszer.

Az én szívem virágoskert,
nyílik benne rózsa, pitypang,
a madárfütty égi koncert,
hol a harag is rég elillant.

Az én szívem meleg kendő,
és betakarja azt, aki fázik.
Az ember alapból esendő,
nem változik a búcsúzásig.

Az én szívem öblös táska,
elrejt, megőriz minden titkot,
nincs benne zöld és sárga,
óvatosan kell majd kinyitnod.

Az én szívem élő remény,
s ha „besüt a nap apró ablakán”,
szórja fényét e szerény erény,
szeretetem mindenkit hazavár.

2018. február 28., szerda

Halálos tavasz












Hópaplan alatt menekül a tél,
jeges karja torkot fojtogat,
kandikáló hóvirág kelyhe acél,
szél tépi a sziromcsontokat.
Öreg padra telepedett a nyomor,
karton alatt melegről álmodik,
sovány testben üres már a gyomor,
reggelig a lelke is eltávolodik.
Az idő kendőbe köti mocskát,
betakarja tavaszig a reményt,
s mint aki jól végezte dolgát,
virágot bont végzet hírnökeként.

2018. február 27., kedd

Hangoskodó













Néha hangos bennem a gyermek,
a sokszor dacos, csintalan kislány,
ki kora reggel kiugrik az ágyból,
és este későig integet egy sziklán.
Tegnap még emlékeket gyűjtött,
kortalan lelke szabadon szárnyal,
hintázik, vagy épp felnőttet játszik,
összekötött múltja úszik az árral.