Népszerű bejegyzések

2017. július 18., kedd

öntisztulás





















ruhátlan virraszt az éj
pépessé vált rajtam az izzadás
miközben kint már készült valami
függönyt és lelket emel a szél
kapával szaggatott sötét fellegek
a háztetők gerincére ültek
majd egymásba gabalyodva
villámokat szórnak szerteszét
kutyák vonyítanak fel
s a csontos tálat otthagyva
menekülnek egy zárt helyre
- végre eleredt az eső
elmos minden rést és gátat
lassan öntisztul a természet
fellélegezve az oldalamra
fordulok még alszok
egy órát reggelig

2017. július 17., hétfő

Hőség














Inget tép rólunk ez a nyár,
piros oroszlán-szájak nyílnak
nap, mint nap nedves csókokért.
Kint a hőség ragasztó hatása
kéjes egymásra izzadás,
míg az asztalon, krumplipürébe
ragadt légy jelzi a
múló időt.

2017. július 6., csütörtök

Gyertyafény villanás













Ólomlábakon lépked az est,
húzom súlyát, míg szenvedélyem
régen folyóba vetett szavak.
A tévé hányja a háborús,
vagy épp végérvényesen
langyos műsorokat
és a rókalelkű politikusok
egyre nagyobb hazugságait.
( Megváltották már mindannyian
vonatjegyüket a pokolba.)
Én nem erre vágyom, talán
csak egy jólelkű, kedves bonvivánra,
ám kopott, egyszerű asztalomon
krumplipüré dermed,
a torkomban meg gombóc
és sírássá fakadva,
kényszeres prüszkölésbe fullad
keserű nevetésem.
- Valahonnan beszűrődik
egy opera-énekesnő fájdalmas
áriája…
Szobában gyertyafény játszik,
és a márványon
nem hagyott rést az idő…


( bonviván, gombóc, róka,végérvényes, vonatjegy, krumplipüré, operaénekes, háború, gyertyafény, prüszkölés)

2017. június 20., kedd

Ha majd...





















Ha elszöknek az esti lámpa-árnyak,
az éjszakákat nappalokra cserélem,
nem félem a reggelt, de az est még bánat.

Ha testem a múlt és múltam a jövő,
kinek van az összes rongya rajtam,
előttem Isten, de honnan tudom ki Ő.

Ha majd a földnek átkos lesz a súly,
súlyos átoktól ember-szájak sírnak,
hol születik írmaggá a hontalan új.

Ha majd fénnyé válnak a lelkek,
és lélekké a fények, végtelen ősvillanás
rezegtet minden véges percet.

Ha bennem nő a vers és a versből
születek én, megment valaki engem
ettől a sokszor vérző féregtől...

2017. június 8., csütörtök

Kódolva



 













Ezernyi kilobájtban létezek,
ha keresel talán megtalálsz.
Felhőbe töltött titkok, képzetek,
a valóság sokszor visszaráz.

Itt nincs meg a hús-vér érzelem,
érinteni már nem tud két kezem.

A szerelmem csak bináris kód,
a szerelem bináris kód.

2017. június 4., vasárnap

Június 4.














Ma ismét könnyeznek az erdők,
fűszálak végén vércseppek
jeleznek múltat, s Isten gyászfelhők
mögött emészti a csendet.

"Száz év magány" már a haza,
éj-szövetén sokak lét-vigasza.

Bennem még megmaradt a hit.
Benned majd megmarad a hit...?

2017. május 31., szerda

félálomban



















alvadt vérszirmok
egy láda mélyén
a szobában hűvös
félhomály -kegyetlen
emlék riaszt

félálomban
serceg a toll
bevésett jövőkép
a papíron
-mégis altat a múlt...