Felhőfogak harapdálják az eget,
szemeikből sós esőkönny csöpög,
villámoktól megriadt madársereg,
távolságot mér ég és föld között.
Pasztellre vált az ezerszín mező,
virágfejek búslakodnak a sárban,
érett gabonát fektet az idő,
míg álmokat szövünk esti vágyban.
Pózok és dacok múlnak nagy hévvel,
éji torkokból fel-felszakad bánat
hasítja az eget, lassan letérdel
az ember, ...s etet éhes bosszúvágyat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése