Akkor még nem tudtuk,
hogy az utcák néptelensége
mit jelent. Gyermek kacajok
tűntek el a "maradj otthon"
kijelentéseiben, míg a
föld árkaiban megtisztult
március szedi agg áldozatait.
Akkor még nem tudtuk,
hogy a vírus mit akart ezzel
az egésszel, emberarcok
millióit rejtette maszk mögé,
hogy emberségből és
odaadásból vizsgázzon, egy
egótól megromlott sejtpopuláció.
Akkor még nem tudtuk,
hogy mi a kórság a home office,
és az otthon sült kenyér
illatánál nincs jobb a világon,
még ha nem is úgy sikerült,
ahogy szerettük volna,
de íze a múlt, s jövőnk öröksége.
Akkor még nem tudtuk,
hogy ezrek dolgoznak értünk,
éjt nappallá téve, egészségüket
nem kímélve, hogy mi túléljük
a túlélhetetlent és a
bordanyikorgások mögötti
tüdőbe zöld utat kapjon a levegő.
Akkor még nem tudtuk,
ha majd vége ennek a rettenetnek,
már semmi sem lesz olyan,
mint régen. Kit fog rejteni a test,
ha a lélek felemelkedik és
mi változik, ha a süket fülek
mégsem hallanak és a szemek
üregéből örökre kifolyt az Isten?
Meleg nyarat kerget a szél,
a földön szétszórt álmok és
elhasznált maszkok. -Mindenütt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése