Veled a fénybe...

Lépek a fénytengerben és szerelmed átölel,
végtelen mély érzés, melyet veled érek el.
Andalító zenére oly lágyan mozdul a test,
de szívedbe forró flamenco dallamot fest.


Jöjj velem hosszú útra, hol a telihold világít,
fogd meg ott a kezem, majd szívem irányít.
Játszunk fenn az égen ezer fényes csillagot,
és huncutul az egyik boldogan ránk ragyog.


Lépek veled a fénybe ahol két karod átölel,
lecsókolom vágyad, a tüze bennem égjen el.
Égszínű auránk az időben kacagva egyesül,
hol lelkem fájdalma talán messzire menekül.