Kezek ragadtak el hegyet és mezőt,
szikrája sincs bennük az ősi dalnak,
behódolt nyelvekkel talpig hajoltak,
megszültek egy torzót a gonosz előtt.
Kikben valaha nagy tüzek lobogtak,
már elhamvadtak a lélek-tűzjelek,
de talán megérkezik az a gyerek
és értelmet ad a magyar daloknak.
Az én szívem lobog, őrzöm egyre,
az idő húz, mintha sisteregne,
Isten Hold szemére is Magot vetnék.
Határok mentén elégett a bárány.
Vér folyik, embersírás. Koldus hálám
adnám, ha szerződésszegő lehetnék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése