Nem hordok álságos fekete ruhát,
szeretem ami színes és tarka,
csalfa szemed hiába mozdítanád,
úgysem figyelsz rám, vagy a szavamra.
Nyári lázban égek, lelked zöld szemű
szörnyét régen nem hordom magamba`,
életem, nélküled sem egyszerű,
engem nem csóválsz, mint kutyát a farka.
Te, aki a múltban csókokat ígért,
nem kell többé a lírád, sem dalocskád,
és nem vár rád megvetett heverő.
Hogy komolyan felfogd, most csak azért
mondom, legközelebb hívd a Mariskát,
ott elég nagy a szerelem legelő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése