Csukott szemek

 

















Látlak minden éjjel,
szemed csillagparázs.
Közel és távol
egy újabb találkozás.
Érzem lassú szélben
gyengéd ölelésed,
veled ébred a Nap,
bennem vibrál fényed.
Erdő mellkasán,
elbódít az álom,
felsikolt egy madár,
hiányzol, - fázom.
A hajnal már vágtat
felhő legelőkön,
sikamlós télpelyhektől,
kezed melegét őrzöm.
Hal-szájú kéjes sötétség,
milyen szerelem?
Engem megkötöz az éj,
csukva a szemem.

(Kép: Bakos Erika portréja)