Májusi sóhajok

 

 

Virágot gombol szoknyámra a május,
tegnapi szürke ég messze jár,
színes kosztümbe bújt fák közé
érkezik meg sietve a lepke-nyár.
Kezem a kezedben, előttem térdelsz,
szemeidben ott az ősi tűz,
lángja ha ellobban is, hamva még
parazsat rejt, s minden bajt elűz.
Sóhajok nektárja csorog az éjben,
sziromágyak illata elbódít,
és amíg mellettem vagy,
nem kívánok ennél jobb gyógyírt.