Mezítláb

Mezítláb léptem akkor eléd,
suta mozdulattal bontottad,
ki remegő blúzgombjaimat,
és bársonyos ujjaid nyomán
libabőr törte át a testem
apró pólusait.
Ez volt az első fénysugár...

Nem voltak rebbenő árnyak,
vagy hűtlen szerelmek,
csak a bölcsőben ringatott
szeretetérzés ölelte át,
a bennünk élő holnapot.