Még ma is...

 

 "Ezer alakba rejtőzhetsz előttem,"
 nem bújhatsz el, örökre lelkemben élsz,
 mert a sors útján rég melléd szegődtem,
 ám az álmokból már semmit nem remélsz.

 Ezer alakba látlak én még ma is,
 ott vagy az együtt elültetett fában,
 míg csendben élem az élet én-céljait,
 te bolyongsz fenn a szellemvilágban.

 Már nem fájnak az egyedül hajnalok,
 de előfordul, hogy a galaxis befagy,
 mert a bennem rejlő csillaghalmazok,
"minden nevének visszhangja te vagy."

Ezer alakba rejtőzhetsz...
 Johann Wolfgang von Goethe két sorának felhasználásával