Mérföldeken könny és veríték,
bőr alatt tőr utat a forróság,
hályogos fénytől szürkül az ég,
már nem kímélnek a tűzcsóvák.
Fekete szobrok az állatok,
elszenesedett apró tetemek,
az égen egy kóbor angyal sajog,
és jajgatnak az erdőtelepek.
Esőistent sirat a földrész,
Gonoszság, ám kinek az érdeke?
Mindenütt füst, pernye és dögvész,
lélekig hatol a hullák éneke...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése