Hullajtottam eléd életem cseppjeit,
eltároltad, mint puputeve a vizet,
Te sem ismered Isten velünk-terveit,
nekem mégis szerelem kell és a szíved.
Pajkosságod égetett bőrömre vágyat,
ne játszadozz perzselő szenvedéllyel,
nem elég, ha csöpög távolban a nyálad,
én ma mit csináljak egyedül az éjjel...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése