K oronától hangos az egész világ,
O kos ember ma a fenekén marad,
R ettegsz, mert ép tüdőt is kirág,
O kkal, hiszen e patak tengerré dagad.
N e félj, ahogy jött úgy megy el,
A pró imák űznek fertelmes ragályt,
V éredben hit, s te ettől könnyezel,
I sten vigyáz rád, érzed válaszát.
R igó fütyül virágba borultak a fák,
U j életet babusgat a természet,
S zokj hozzá, az övé minden bőséged...
Hú, de jó vers ez is! Remek és aktuális Akrosztikon. Gratulálok, és ölellek.
VálaszTörlésKöszönöm drága Beám, nem tudtam egy jó ideje bejönni ide. Bocs, hogy most válaszolok.
VálaszTörlésÖlellek.