Kaszát kalapált a lét
és a kivérzett világ
görcsbe rándult.
Vérmeleg az elkeseredés.
Apró szemek folyója
csendben tengerré dagadt,
koronákat visz a víz.
Ki állítja meg az áradást,
amíg vásznak feszülnek
hajlott hátú anyák kezében...?
Ma a megfontoltság tűz
izzadt ingekre egy kokárdát,
miközben Isten ránk figyel.
Hiszem, hogy van összefogás,
a szív majd később ünnepel.
Mert az ember és
"a haza minden előtt".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése