Pillanatképek

A mezőn egy kidobott
rozsdás mosdótál
benne madarak mosakodnak
állott esővízben
minden szárnyrebbenésük
életet cseppent az anyaföldbe
apró szusszanásaiktól
torok-trillák szakadnak fel


Istenarcok mögött
öregemberek könnyeznek
visszahulló szeretetük
idegvégződésig roncsolódik
nyomokban felsejlenek a régmúlt
elnyűtt képei míg a
jövő-szemek árkaiban
elfelejtett létpercek csillognak

Suttog az univerzum
hangja van az alvó bokornak
kinyújtom a kezem hogy elérjelek
de csak a semmit markolászom
míg az éjszaka fehér tányérán
nehéz álmok falatoznak
és felböfögik a múlt csontdarabkáit
-valahol tücskök ciripelnek