Medvetalpak szaladnak a sárban,
tágul a tüdő, bunda alatt szívzörej,
kóborol a beste, elvégre nyár van,
amit művel, már tényleg közröhej.
Az erdőben letépett nyomkövető,
egyfolytában csipogott a nyakán,
fess maci-laci várja, akit majd ölel ő,
hátára dobva fényes a kacagány.
Erdélyi a fiú, hang-üzentek a minap,
felajzva, érte még kerítést is tépett,
kit nagy búsan erjedt áfonyával sirat,
ezért ő újra és újra visszatérhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése