Apának

Nézd, Apa, mosolygok,
csak az ég könnyezik erősen,
a világon változtak a dolgok,
itt virágok áznak könnyesőben.

Nézd, a csend is magába fordult,
és néha felzokog a fájdalom,
riaszt, hogy minden eltorzul,
s szétdarabol valóság-bánatom.

Apa, egy kicsit ölelj át,
karod szorítson még egyszer,
nézd, az idő is megállt
a percért mit nem adna az ember...

Ma igazából Apanap van,
de nélküled már semmit sem ér,
ilyenkor az ég csillagtalan,
két fájdalom, mi bennem összeér.