régóta beteg ez a föld
hol van már a fáraók
gyolcsba csavart nyugalma
vagy az első almába harapás
édes-savanyú aktusa
és hol kezdődött el a romlás
mennyi szennyet képes
még magába tömni mire kiokádja
gyomrából a jövő mantráját
színes gondolatokba rejtve
ma fényevők szívnak agyakat
majd spermát köpnek
Isten lába elé hogy az homokkal
összegyúrva új emberfajt
dobjon a bolygó
lelakott síkságaira
régóta beteg ez a föld
bár a lehulló könnyek véresre marták
már az ego által épített falakat
még minden éjjel
áldozatát szedi a kövek közé ékelődött
hatalom kétélű pengéje
bár a lehulló könnyek véresre marták
már az ego által épített falakat
még minden éjjel
áldozatát szedi a kövek közé ékelődött
hatalom kétélű pengéje
Nagyon jó vers Erikám.
VálaszTörlésÖlelésem.
Köszönöm, drága Seám!
VálaszTörlésÖlellek én is.