Népszerű bejegyzések
-
vagyok a dallam fülledt nyári este néha meg a néma szavak sikoltozó csendje vagyok a könny szemed mélységében ha enyémbe feled...
-
Eső illatot hozott a szél, fázósan magamra gombolom hiányod; - Nézd ez a krómacél szív fáj, fél. Nehezen vonszolom a csontba vés...
-
Gerinceden menekülő fájás roppan, karcolása ébreszt fel reggelente, tested öreg kacat, de az álmokban tavasz-ruhát öltesz minden este. ...
-
hagyomány gyökerek mélyén elődök öröksége ünnepkor látod birodalom egy nép nagysága nem a birtoklástól függ szívekben fakad...
-
Több nem vagyok, de kevesebb se, b(h)ájosan párnázott menyecske. Biciklim nyög, recseg -jaj szegény, elavult, ám meg sem sérteném. ...
-
Szeretem és az én Mexymnek becézem, de magázom, ha rendetlen, hasztalan. Lábamra fekszik, vagy épp ül, kinézem be...
-
Furcsa döbbenet tette üressé a lelkem, némaságod közönyfala átjárhatatlan, bánatpoharamból iszogatok csendben, szavakkal mérgezett ...
-
( Közösen írt vers Jagos Istvánnal.) Már több napja esik. Színes kabátot veszek magamra, hogy végleg elnyomja a kívülről fakadó szürkes...
-
Lám, a fontosság, lám, a barátság... "most mind, s csak mint kimondott szavak" gondolhatod, s lelkedben nehéz vagy, mert...
-
én már nem változom csak a körülöttem rohanó idő hagy nyomot léleksíkjaimon életek emlékeit égetve a dns titkos görbületei közé ...
2017. december 15., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Pontosan....:)Jól megírtad!
VálaszTörlésÖlelésem.
Köszönöm, Beám.
TörlésÖlellek én is.