tükör foncsorában
sokszorozódik az arc
a múlt a jelen
és a jövő kivetülései
a pillanat átláthatatlan
akár a pupillák
feketesége
hol a mindenséget látni
de magunkat sosem
mit rejt a tükör
ha a képmás mögött
valahol Isten áll
és az összevarrt ajkak
titkokat suttognak
a mozdulatlanságba
de ez a dermedt
némaság lefagyaszt
és még mindig
nagyon fáj
tükör előtt a test
száguldó idő hagyott
rajta nyomokat
és a megtett utak
fáradtságait
ám a szemek
íriszében
még megrebben
egy gyermek
szárnysuhogása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése