Manapság minden ember ingerült,
a reggelek szakadt rongyai alatt
pőre a valóság, hol Isten hite űrt
hagy, ott rosszindulatú lét dagad.
Fojtogató lett a méltatlankodás,
szívekből elfogyó szenvedélyesség,
kövérre hizlalja az önmarcangolást,
és testekre égeti szégyenbélyegét.
Ünnepek után megritkul a szeretet,
leskelődik egy sarokban megbújva,
az idő táplálja közönyét, s sebeket
ejtve lép egy újabb keresztútra.
Nagyon sokan esnek áldozatul- ami fáj nekem, hogy sok a fiatal, kioltják életüket, kilátástalanok, útvesztőjükből nincs, aki kivezesse őket... a szülő nem veszi észre,túl nagy a rohanás - kárhozatra jutás az van... erős, jó vers Erikám!
VálaszTörlés(túl nagy a szabadság - csak rosszul élnek vele az emberek,nem ismerik a középutat,és nincs áldozathozatal...) Erikám :(
Lukács Mária
Így van, jól látod Marikám.
TörlésKöszönöm, hogy a blogomban jártál és nálam hagytad bölcs szavaidat.
Ölellek.