Mit érek én

Mit ér a szó?
mely elhagyja ajkam.
Mit ér az írás?
Amely lelkemből kipattan.
Szerelem éles pallosán,
Táncol szívem ezernyi csillagfénye.
Esendő énem őrült szenvedélye.
Egy porszem vagyok,
A világ közepén.
Ki elröppen, őrült homokvihar
Száguldó tengerén.
Egy porszem ki érez, lát és hall.
Szellő vagyok, lágyan suhanó
Ölelve mindent, mi él és való
Csillag leszek, fennen ragyogó
Ki örök álmodozó,
Szórom örök fényem.
Mint a ki nem alvó Nap,
Ember vagyok!!
Ki fél, ki kap, és aki Ad!