Kereszt emelkedik fenn a dombtetején,
melyet vérrel és fájdalommal cipeltek,
Jézust szögezték rá kezén és lábfején,
feláldozta önmagát, testén vércseppek.
Kegyelmet nem ismerve ostor csattant,
hol a szó ereje rémületet keltett,
félve rá rótták a visszavonhatatlant,
nem értették, nem Ő lesz az aki vesztett.
Szent kendőbe törölték az áldott arcot,
csodát nem remélve nyomot hagyott rajta,
szeretet és hit mely megnyeri a harcot,
hiába küzd ellene minden bűnös falka.
A kapu nyitva áll, már várják a Fiút,
meghalt, véres töviskoszorú a fején,
e nehéz teher alól nem volt más kiút,
ám visszatér majd a szeretet reggelén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése