Bevésődtek azok a napok,
amikor mindenütt tankok
tapostak bűntelen embert.
Nem feledem a népre fegyvert
fogó kezet, vagy azt, aki
gumibottal a lila árnyalatait
verte a testre. Nem feledem
a gúnyos pofákat, a kegyetlen
hályogos szemű férgeket,
az ajtó mögötti ellenségeket,
a némaság fogadalmát,
vagy apám elfojtott haragját,
hogy vörös csillagos az a nap,
és volt, amit nem volt szabad...
Az anya utolsó sikolyát,
aki már soha meg nem bocsát,
az árvákat és az elesetteket,
amit az idő többé nem feledtet,
-még ma is vér folyik a falakon,
elfojthatatlan a hatalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése