Törött üveg mögött kiállt a sötét,
bent árnyakat vet a kinti lámpafény,
öreg asztalfiában szú leli örömét,
kóbor macska alszik rongyos kanapén.
*
Szörnyeket zabál lassan a pirkadat,
s fények ébresztik az ásítozó várost,
maszkok mögé rejt éjjeli vágyakat,
míg sietős a nappal, az út célirányos.
*
Esti vizek mosnak törött üveget,
a múlt éles szája sötét árnyakat szít,
ez a körforgás altat és éleszt tüzeket,
Isten küld, de mindig visszahív.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése