Éveim számát taposom,
éjjel még rólad álmodom,
hitem
hintem.
Szuvenír e fotó bennem,
sok-sok éve tőled csentem,
csak az
maradt.
Ötvenkét évem elrepült,
nyugalom mindig elkerült,
szegény
remény.
Láthatod mivé lettem én,
néhanap hisztis hölgyemény,
kell ez
nekem?
Lehetnék újra szerelmes,
élethez ismét kegyelmes,
de nem
merek.
Félek, hogy megint fájdalom,
felhangzik halott nászdalom,
ravasz
vigasz.
Pedig már itt áll mellettem,
nem olyan régen megleltem,
szívét-
lelkét.
Ő lesz, ki hozza tortámat,
megérint majd a varázslat,
velem
nevet.
-Mosolyogj rám, boldog leszek,
megbocsátod, hogy túléltelek,
bűnöm
tűröm.
Tanulok ismét szeretni,
összes fájdalmat feledni,
temet-
telek.
József Attila: Születésnapomra - Evokáció
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése