A kenyered izzadva dagasztják,
talán marad morzsa a magyarnak,
Alkotmányod Szent Ünnepén,
fáj a szíve szomorú fiadnak.
Már nem miénk a föld talpunk alatt,
a lábunk nyomát is eladták rég,
Alkotmányod Szent Ünnepén,
talán csak a hitünk létezik még.
Múltunkat hurcoljuk fájdalommal,
mikor, mint nép végveszélyben álltunk,
Alkotmányod Szent Ünnepén,
honunkban ma kifosztottá váltunk.
Új kenyeret sütnek a kemencék,
lisztté őrölték a más búzáját,
Alkotmányod Szent Ünnepén,
megéljük a néped szabadságát?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése