Népszerű bejegyzések
-
Lábad alatt koponyák, síró lelkek, kereszted cipeled, mások bűneit, cirkuszi látványosság most életed, szíj-korbácsok igazítják lépte...
-
Érted jöttek. Körbetáncoltak. Felvittek az égbe, Földre dobtak, majd újra fel egészen a Napig, és megint le, hogy mielőtt ...
-
"Szívem alatt ragyogsz. A csillagok csipkéje" őrzi a bennem-örökké létezésedet, rám égtél, mint kőtáblára Isten Igéje, kitör...
-
tükör foncsorában sokszorozódik az arc a múlt a jelen és a jövő kivetülései a pillanat átláthatatlan akár a pupillák f...
-
Ünnepet dédelget a december, szobában gyantás fenyőillat száll, csillagajkú gyermek nagy szemekkel, Adventi boldogságot inhalál. ...
-
Te bőrömre feszülő stílustalan anyag, kéznek ellenszegülő borzalmas rongydarab, kompressziód mély véna fulladás - élvezet, - mik...
-
Szeretlek! - mint a fát ölelő szellő, amely tűzvirágok illatát hozza a Tavaszba. Mitől bódul minden szerelmes szív, és ambróziaként szárnya...
-
türkiz éj settenkedik a Nap narancsvérét kieresztette az isteni böllér ami lefolyt a salétro...
-
„A hervadás bús pompájában áll most” felordít bennem akár egy torz jövőkép, míg térdre hull az est egyedül virrasztok...
-
Áhítattal állok előtted, kezem imára kulcsolom, majd nézem, ahogy lelked könnyein át, kőből faragott testedben, Szűz Anyaként viseled, a Föl...
2017. március 28., kedd
Ír-magok
„Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?”
Ha magamat, mint mázsás terhet,
fáradtan vonszolom haza.
Miközben naponta húzom az igát,
szájakból versek ömlenek,
mézgát köpve az égre, poros virágra,
illatuk elkábít, néha könnyezek.
Mit érdekel engem,
száz meg száz eltitkolt gondolat,
ám, ha kifakad belőlem egyszer,
színes falakra vésem szürke sorsomat.
Majd akkor, leírom rettegésemet,
leírom, hogy nem rímelnek a szavak,
mert, ha Ember nem lehetek,
költőként, még írmagom sem marad.
„ József Attila - Ars Poetica
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Remek lett...Ölelésem.
VálaszTörlésKöszönöm szépen Seám, ölellek én is.
VálaszTörlés