Népszerű bejegyzések
-
Te bőrömre feszülő stílustalan anyag, kéznek ellenszegülő borzalmas rongydarab, kompressziód mély véna fulladás - élvezet, - mik...
-
türkiz éj settenkedik a Nap narancsvérét kieresztette az isteni böllér ami lefolyt a salétro...
-
Bíborszín vásznon mozgó anomália felfalja a Fényt...?
-
Látjátok, ide jutottunk, hiába néztek tágra zárt szemekkel, egyre több és színesebb a toll, de keveset ír hittel az e...
-
Felirat hozzáadása ötvennyolc éves "lettem én" sorsom nem hordott tenyerén noha soha holnapok jönnek menn...
-
Még furcsa fény ül... Üresre nyalt szemekben megállt az idő. A nép javait, bíbor madár csipkedi. Telhetetlen...
-
Ma sírok, talán utoljára, könnyeim csepegnek, a lábad nyomába. Még sírok, keserű a lelkem, bezárt ajtók mögött, ...
-
Add a kezed, vezess, követlek utadon, játszunk mi szabadon, ma szerelemmel szeress. Tépd szét a vágy láncát, beléd részegülök, szívben titk...
-
Vér színű alkony terül szét, a Nap bágyatag szemmel nézi, ahogy felfalja a Föld felét az alabástrom torkú éj. Madárlelkű gyermek ál...
-
Nem baj, ha a forma alma, amíg szeretik, s ő is akarja. És az sem, ha eper, s körte, csak jó szó hulljon ki belőle. De ...
2017. március 28., kedd
Ír-magok
„Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?”
Ha magamat, mint mázsás terhet,
fáradtan vonszolom haza.
Miközben naponta húzom az igát,
szájakból versek ömlenek,
mézgát köpve az égre, poros virágra,
illatuk elkábít, néha könnyezek.
Mit érdekel engem,
száz meg száz eltitkolt gondolat,
ám, ha kifakad belőlem egyszer,
színes falakra vésem szürke sorsomat.
Majd akkor, leírom rettegésemet,
leírom, hogy nem rímelnek a szavak,
mert, ha Ember nem lehetek,
költőként, még írmagom sem marad.
„ József Attila - Ars Poetica
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Remek lett...Ölelésem.
VálaszTörlésKöszönöm szépen Seám, ölellek én is.
VálaszTörlés