Népszerű bejegyzések
-
Láng-test dáma a nyár, és illata rózsafa, jázmin, szél-fútt hajban búzamező, rejtő öle kármin, Lábán rózsa a font saru, apró mint...
-
Vak volt a hajnal, szennyes, szürke, panelsorok falára éj-korom tapadt, olaj-szivárványos már a tócsák tükre, ám bent a házakban sz...
-
Hópaplan alatt menekül a tél, jeges karja torkot fojtogat, kandikáló hóvirág kelyhe acél, szél tépi a sziromcsontok...
-
Ezüst karéj a Hold, méz csorog belőle. Lennél a Nap örök szeretője. Zajtalan éjszakákon egyedül alszol, hamvadó parazsadból az idő ...
-
Gyertyafényes várakozás a Karácsony, hol a meghitt vacsorák szeretet-perces mosolya és a degeszre evés váltja fel egymást, kristályok...
-
"A vén ligetben jártunk mi ketten," hol csókjaid vetkőztettek pőrére, zöld paláston cseppet sem ijedten, ízeket csentün...
-
Fel kellene hát érni az almafa legfelső ágát, ott alszik Isten, biztosan tudom, oda lógatja lábát. Ha valaki megteheti, Te bá...
-
Elfáradtam magamtól, kerestem a mércét de mégsem tudtam megtalálni sehol jobbnak látom továbbállni, és tűrve hagyni hogy álszente...
-
Látod, megint hozzád írok, pedig a galaxis úszó szigetei közé nem jut el a hangom, míg te ott ülsz a kéklevelű fák köz...
-
Azt mondtad virág vagyok, szerényen illatos és fehér, kibe ha rúgnak is nagyok, simogat két szerető tenyér. Azt mondom egyszerű vagyo...
2017. március 28., kedd
Ír-magok
„Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?”
Ha magamat, mint mázsás terhet,
fáradtan vonszolom haza.
Miközben naponta húzom az igát,
szájakból versek ömlenek,
mézgát köpve az égre, poros virágra,
illatuk elkábít, néha könnyezek.
Mit érdekel engem,
száz meg száz eltitkolt gondolat,
ám, ha kifakad belőlem egyszer,
színes falakra vésem szürke sorsomat.
Majd akkor, leírom rettegésemet,
leírom, hogy nem rímelnek a szavak,
mert, ha Ember nem lehetek,
költőként, még írmagom sem marad.
„ József Attila - Ars Poetica
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Remek lett...Ölelésem.
VálaszTörlésKöszönöm szépen Seám, ölellek én is.
VálaszTörlés