Népszerű bejegyzések
-
Simítsd ki belőlem szívem gyűrött ráncait, ragaszd vissza lelkem rég kitépett szárnyait, adjon hitet szerelmed, mutasd meg vágyaid, legyen f...
-
/ Az első verseim kicsit felújítva. / Halk szavak simogatnak éjjelente, perzsel a bőröd, fényjátékát látom. Kezedben a szerelem dicsérete, t...
-
Bevésődtek azok a napok, amikor mindenütt tankok tapostak bűntelen embert. Nem feledem a népre fegyvert fogó kezet, va...
-
Milyen vagyontárgy kellene még a tovább éléshez, ha már minden összegyűlt amire vágytál. Nem ...
-
Mért láthatatlan a hideg szél; - mikor süvít át a tölgyesen, úgy tűnik, álmodozó elméd, szellemként játszik a léteden. Mért morajlik a sebes...
-
A csend erdejében sétál, itt minden olyan békés, csak egy - két kismadár vall szerelmet dalával párjának.Talpa alatt megreccsen egy ág, de f...
-
Te vagy nekem a tavaszi fű, beléd szédülök. Illatod a Paradicsom lehelete, szenvedélyes pillantásod mámor, szívem rég összetört, de csókod é...
-
tükör foncsorában sokszorozódik az arc a múlt a jelen és a jövő kivetülései a pillanat átláthatatlan akár a pupillák f...
-
Mit adhatnék én érted? Csak a barátság egyszerű gyöngyeit, kérlek maradj közöttünk, dobáld le magadról lelked fájó terheit. "Távolságo...
-
( Komáromi Kacz Endre - Az ablak előtt.. ) Az égen télmadár repül, csőréből hógyöngyöket szór a földre, fehér dunyha alá bujtatja...
2017. március 30., csütörtök
addig
addig jó volt...
de azon a napon átkoztam Istent
embert egyaránt mert téged
mint egy elfertőződött sebet
kimetszett ebből az univerzumból
de leginkább mellőlem
hiányod stigmái
egyre mélyebbre hatoltak a húsba
míg szememből ki nem folyt
az összes fájdalom...
akkor azt mondtam elég volt
már kihullott minden könnyem
már kiégtek a sebhelyek
és fekete versekké gömbölyödtek a betűk
ám én színessé akartam tenni a jövőt
fiatalságom szeretni akart
élvezni és a fellegekben járni
hittem a lelkemet felkavaró
rózsaszínű szavaknak
vagy az ölelő csalfa karoknak
s az addig visszafogott tisztességes
énem azt hitte él de csak
remélni mertem hogy jobb lesz a léha lét
az út senkinek sem könnyű
buktatókat állít az ember elé
nem is keveset
pár pofára esés után rájöttem
nem ez az én utam
és nem az én értékrendszerem…
enyém lett a csermelyek csobogása
mezők fűillata és a nap melege hideg bőrömön
vagy ez a hatalmas galaxis
ahol megleltem az igazi otthonom
hol a lét több mint inak erek és sejtek tömege
ezért választott magányom
már nem nyomaszt
csakis Isten alakítja a sorsomat...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése