Kalácsbélbe sütötte
nagymamám a szeretetét,
néha még ma is érzem
a számban. Hiányoznak a
mellém rendelt emberek,
akár a gyerekkorom,
ami nem is volt igazából.
Mégis többet adott,
mint amit én valaha is
átadhatok az enyéimnek.
Pedig jó szülő vagyok;
mondták már többen...
Kezemben egy csésze teával
elméláztam a régmúlton,
a szénaboglyába kapott
első igazi csókon, netán
a tűzlobogás mellett végzett
kukoricafosztáson, vagy
nagymamám pirkadatkor
kisütött kenyere illatán.
Értékes kincs, amit akkor
kaptam és őrzöm
ameddig lehet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése