( Kép: Leon Zernitsky )
Ma egész nap esett az eső,
valami jót, vidámat kéne írni,
de nem jut eszembe semmi,
csak az esővel együtt sírni.
Ma olyan emlékezős nap van,
kendő fed préda könnyeket,
mint madár, úgy száll a lélek
a rég kiszáradt erdők felett.
Ma annyira egyedül voltam,
egynemű kétkedés a magány,
sajgó hiányod lefolyt a falakon,
és minden nap tapintanám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése