Csók István - Támár ( vázlat )
Vérpiros gyalázat az ágyadon,
gyolcsruhád széttépett halom.
Arcodon szürke mélabú árnyalat,
- sértett önérzet gyűlölt vágyat ad.
Tarka szoknyán körmeid nyoma,
egy szégyenfolt lesz a bűn záloga.
Mögötted bezárattak az ajtók,
enervált őrület fakasztott jajszót.
Testeden cipeled a próféciát,
az erőszakot sokan családban élik át.
Áldozat a jövő, mindennek vége,
„így múlik el a világ dicsősége”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése