Estrohanó

Nem fogja pántlika lányos hajamat,

rövidre vágva az aranyló szalmaszín,

festék takarja az őszülő nyarakat,

már régen nincs féktelen kamaszcsíny.

Párnákat kötött testemre az idő,

itt vastagabb, ott vékonyabb a tolla,

hiába minden trendi immunerősítő,

ha nem vigyázok lelkem is birtokolja.

A pöröly lét illúzió és gyógyultan,

fiatalon, oly messzinek tűnt ez a bölcsesség.

Álmomban még keresem a múltam,

ám szaladnak, annyira szaladnak az esték...