Népszerű bejegyzések
-
Rád akaszkodott a tegnapok súlya, és a hátadra rakta éveid sorát, roppanó gerinc a holnapot szúrja, a végzet áztatja már utad por...
-
Jó éjszakát kincsem, csendben lépked az éj, ránk borul fekete leple, a Hold ezüst karéj. Még ringatlak kics...
-
"Az én szívem" egy ovális tó, fürödhet ott minden ember, ahol nincs rossz és nincs jó, elfogadás van végtel...
-
Manapság minden ember ingerült, a reggelek szakadt rongyai alatt pőre a valóság, hol Isten hite űrt hagy, ott rosszindulatú...
-
Agytekervények között kutat a lét, fáradt idő múlása nem szedi szét, a meglévő sejteket. Tudatosság a gondolat hatalma, ...
-
A hajnal szürke maszatolás, amorf alakok imbolyognak a szilánkosra fagyott aszfalton és a fák mozdulatlannak hitt karj...
-
"Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be," pedig lelkemre fonódott a hiány, ott kering ma is a szövetekbe, bár tíz éve elmentél...
-
Úgy sírnak a fák, eltakart szemük mögött, lefolyt az éj szemfestéke, elnyűtt ruha kerül egy székre. Nem tudlak feledni, ...
-
A kurva istenit marj inkább belém csak ne táncolj már a pokol peremén tudom hogy elkábít mélységes verme oda majd az kerül, kit i...
-
"Én megtehetném és mégsem teszem, csak tervezem, csak épphogy fölvetem," de nem leszek különb majd jól tudom, ha szennyr...
2017. október 28., szombat
Tél közelít
Mezőre dobált gombok
a fekete varjak, kárognak
és jönnek, egyre csak jönnek.
Hideg van, hátamon futkároz
ősz végi ereje, míg dudva
levelek alatt múltak és
csontok tűnnek el örökre.
Már várható a tél, közelít
a kertek alatt. Kémények
okádnak füstöt, szélükön
vadgalamb melegszik, bent
a lakásokban sem mindenki.
Ilyenkor nehezebb a lét.
Valahol hallottam, hogy
egy padon valaki végleg
elszenderült.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése