Népszerű bejegyzések
-
Nyomorban élő emberek, az élet súlya alatt a válluk megremeg. Ti, kik megtehetnétek! Könyörtelen sorsukban osztozni tudtok-e? Éhséget, fájda...
-
Éveim számát taposom, éjjel még rólad álmodom, hitem hintem. Szuvenír e fotó bennem, sok-sok éve tőled csentem, csak ...
-
már nem hallod a szűkszavú időt s a felhők látványa sem érdekel azt sem látod hogy a sír előtt egy asszony magányosan térd...
-
Angyal-árny lebeg a kopottas falakon, Hiszekegy imák, féltés az ajkakon, megtérő szavak. Mirha illat leng, az égen ünnep-fény...
-
Szeretlek! - mint a fát ölelő szellő, amely tűzvirágok illatát hozza a Tavaszba. Mitől bódul minden szerelmes szív, és ambróziaként szárnya...
-
A lét hamis rezgése épphogy érint. Másképp látom a jövőt. A titkot, az időtlen szerelmet, ami valahol megszakadt. Bármi történ...
-
Manapság minden ember ingerült, a reggelek szakadt rongyai alatt pőre a valóság, hol Isten hite űrt hagy, ott rosszindulatú...
-
Beteljesületlen álmok sorakoznak soha nem volt és elfeledett vágyak, vakrozsda lepi már rég, álmait a gyárnak. * - emlékszel - Csak egy babá...
-
megint év végén jött a szemétdíj ilyenkor hátban feszülő testtartás jelzi a gyomorból fel-felböffenő " hogy a jó anyá...
-
Sötét utcák között sikolt a szegénység, elgyötört arcokra ráfeszül a kétség, sorsok keresztjét hordozva. Kisírt szemű anya marék aprót számo...
2017. október 28., szombat
Tél közelít
Mezőre dobált gombok
a fekete varjak, kárognak
és jönnek, egyre csak jönnek.
Hideg van, hátamon futkároz
ősz végi ereje, míg dudva
levelek alatt múltak és
csontok tűnnek el örökre.
Már várható a tél, közelít
a kertek alatt. Kémények
okádnak füstöt, szélükön
vadgalamb melegszik, bent
a lakásokban sem mindenki.
Ilyenkor nehezebb a lét.
Valahol hallottam, hogy
egy padon valaki végleg
elszenderült.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése