Szemek

"Szemeim fáradtak, de tiszták,"
már látják az elmúló időt,
akkor szemeidben látták a létet,
az egész szerelmetes miliőt,
egyet mégsem vettek észre soha,
a még ma is fájó véget…

Fekete ruhámon virágok sora,
bennem ez a szerelem örök,
magaddal vitted lelkemből a részed,
talpam alatt sírnak a rögök,
ám hiányod illata lemoshatatlan,
pillantásod belém égett.
"Szemeim fáradtak, de tiszták,"
s kibuggyanó könnyeim,
"már az egész láthatárt beborítják."

" Szabó Lőrinc - Varázskert