( Máté Sándor - Merengő )
Már messze jár az indiánnyár,
s rozsdásodó inget öltött az ősz,
csípős hajnali hidege úgy átjár,
míg ködkönnye az ágon elidőz.
A téren graffitis telefonfülke,
falára fújva, hogy nehéz az élet,
itt-ott a pirosa piszkos, s szürke,
kitépett telefonja lom-készlet.
Panelok mögül leskelődik a tél,
az ablakokból kifolyik a hiány.
Nincs semmijük csak uzsorabér
és számlatartozás huszadikán.
Már régen elballagott a nyár,
és rozsdásodó ingbe bújt az ősz,
csípős hajnali hidege úgy átjár,
míg ködkönnye az ágon elidőz…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése