Népszerű bejegyzések

  • Vigyél magaddal
    Anyám vigyél magaddal... Ahol csendes sírok között, mélyen megérint a gyász. Ott majd megkérdezem tőled, csonka keresztek mögött, halottakra...
  • Szétterült csend
    Ha várnám jöttöd lágy türelemmel, nem tükröződne fénylő szembogarad, nem szerethetsz úgy, mint akkor reggel, mikor én is a szívembe ...
  • Fázom...
    Létpercek bilincse szikkadt csontokon. Tegnaparcok mészváza roppan. Nem kapcsoltad be szobámban a fűtést. Fázom a sarokban. ( Pil...
  • gondolatok 3.
        óra porlepte házban hallgatom  múló idő koppan a falon teknősbéka két páncél közé préselt erős békaszáj ujjakat harap erkölcs a m...
  • November 4.
    Bevésődtek azok a napok, amikor mindenütt tankok tapostak bűntelen embert. Nem feledem a népre fegyvert fogó kezet, va...
  • Mexy
      Szeretem és az én Mexymnek becézem, de magázom, ha rendetlen, hasztalan. Lábamra fekszik, vagy épp ül, kinézem be...
  • Rabláncok
    Ha már itt lesznek a fényből jövők, haranglábakra futnak a csillagködök, és körbefonják aranyszállal a halál csendrügyeit. Megkövült na...
  • Eső előtt
      Nyárszoknyák fodra merészen libben, tóparti homokban mélyült lábnyomok, sirokkó játszik száz barna tincsen. Délibáb csorog pörgős mez...
  • Akkor és ott
    A lét hamis rezgése épphogy érint. Másképp látom a jövőt. A titkot, az időtlen szerelmet, ami valahol megszakadt. Bármi történ...
  • félálomban
    alvadt vérszirmok egy láda mélyén a szobában hűvös félhomály -kegyetlen emlék riaszt félá...

2016. február 17., szerda

Akkor és ott




A lét hamis rezgése
épphogy érint.
Másképp látom a jövőt.
A titkot, az időtlen
szerelmet, ami
valahol megszakadt.
Bármi történjen,
inkább élem
viselt magányom,
mint könyörögni
a megváltoztathatatlanhoz
- akkor és ott...
Bejegyezte: dátum:
Címkék:

2 megjegyzés:

  1. Névtelen2016. február 18. 9:12

    Remek vers....
    Ölelésem.

    VálaszTörlés
  2. Bakos Erika versei2016. február 19. 6:54

    Nekem nem annyira Beccám.
    Csak egy gondolat, de nincs kedvem vele foglalkozni. :)
    Talán majd egyszer.
    Köszönöm szépen és hatalmas ölelésem.

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)