Népszerű bejegyzések

2016. február 19., péntek

Szétterült csend



Ha várnám jöttöd lágy türelemmel,
nem tükröződne fénylő szembogarad,
nem szerethetsz úgy, mint akkor reggel,
mikor én is a szívembe zártalak.
Te nem hallod a szűkszavúságot,
hol a kínok súlya rég megkövesült,
az idő mar arcomra mély árkot,
és a harangdal végleg elcsendesült.
Bőr alá bújtál mélyen a húsba,
kezedbe nyíltam, mint bimbózó virág,
emlékedből élek újra, s újra,
nélküled forog ez a kurva világ.


Az éjtakarón szétterült a csend,
egyszer találkozni fogunk odafent.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése