Hontalan idő

( Közösen írt vers Jagos Istvánnal.)

Már több napja esik.
Színes kabátot veszek magamra,
hogy végleg elnyomja
a kívülről fakadó szürkeséget,
és az utcán szétfolyó káoszt.
Megrepedt falakból sikolt a lét,
mint görnyedő idő a homokszemek közt.
Isten megint kicsavart egy mosogatórongyot.
Többnapos zsíros lé veri
a kopott utcaköveket,
a házak falára vésett
avítt álmokat,
s mégis (az istenért!)
én itthon vagyok,
régen bőröm alá varrták hitemet.
Ereimben az ősök vére csorog.
Másnak pogány létem
szunnyadó parazsa lelkeket ébreszt.
Hiába tapossák földig
az egyenesen tartott gerincet,
nem roppan az,
s nem roppanok én sem!
Lám több napja esik.
Kabátról lepörgő könnyek
jelzik útját a hontalan időnek.