Népszerű bejegyzések
-
Te bőrömre feszülő stílustalan anyag, kéznek ellenszegülő borzalmas rongydarab, kompressziód mély véna fulladás - élvezet, - mik...
-
Bíborszín vásznon mozgó anomália felfalja a Fényt...?
-
Látjátok, ide jutottunk, hiába néztek tágra zárt szemekkel, egyre több és színesebb a toll, de keveset ír hittel az e...
-
Felirat hozzáadása ötvennyolc éves "lettem én" sorsom nem hordott tenyerén noha soha holnapok jönnek menn...
-
Míg e szempár botladozik, szobor-fehér arcod feltűnik éjszakáimban. Felriadok, meztelen talpam alatt nyikorog az idő. Éri...
-
tisztogatás és önkényuralom kifektetve több ezer áldozat vért ittak a magyar ugaron megtorolt bűn vagy kárhozat...
-
Még furcsa fény ül... Üresre nyalt szemekben megállt az idő. A nép javait, bíbor madár csipkedi. Telhetetlen...
-
Ma sírok, talán utoljára, könnyeim csepegnek, a lábad nyomába. Még sírok, keserű a lelkem, bezárt ajtók mögött, ...
-
Hajló fák alatt te légy a mesterem, ha tavasz meleg fűt földi színpadon, talpig rózsaszínben vágylak szüntelen, vakká ...
-
Add a kezed, vezess, követlek utadon, játszunk mi szabadon, ma szerelemmel szeress. Tépd szét a vágy láncát, beléd részegülök, szívben titk...
2017. augusztus 6., vasárnap
Elmúlik
( Kép: Salvador Dali - Az emlékezet állandósága )
Minden elmúlik egyszer,
bolygók közé tömörül a lét,
minden hű és léha ember
volt szép fényű csillag-ivadék.
Minden ősköd tejfehér,
semmi sem tündököl át rajta,
fent és lent minden eseményt,
ha akarja örökre betakarja.
Minden porszem születés,
letaszított és felemelt élet,
minden egyes apró szívverés,
virtuális Isten-elmélet.
Mindennek vége lesz egyszer,
ha szúrt sebeken az idő átfolyik,
vagy az összes naprendszer,
újratervez és alkalmazkodik.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nagyszerű vers, gratulálok itt is Erikám.
VálaszTörlésKöszönöm szépen, Beám.
VálaszTörlésÖlellek.