Népszerű bejegyzések
-
Ismerlek, igen, mint magamat. Maszkot feszített ránk a sors, ám rajtad az Isten fénye, s bármi van is ragyogtat. De én ismerlek,...
-
"Az én szívem" egy ovális tó, fürödhet ott minden ember, ahol nincs rossz és nincs jó, elfogadás van végtel...
-
Nyugvó naplementét fest az est, pipacsos narancsszín lebeg a horizont síkja fölött, s az éj színe felerősödött. Csukott ablak mög...
-
álmosan húzom a takarót magamra pedig négy napja nyomom az ágyat hiába kérek minden szentet hogy végre kaparja már ki belőlem a láza...
-
Hol tizenhárom vitéz vére száradt, szemek könnye mart világos köveket, ágak szagattak rongyra írt imákat, vértanúktól vált nag...
-
Ezüst karéj a Hold, méz csorog belőle. Lennél a Nap örök szeretője. Zajtalan éjszakákon egyedül alszol, hamvadó parazsadból az idő ...
-
nem gyűlöllek csupán szavaid édes íze savanyodott meg a számban forgattam egy darabig majd v...
-
Úgy sírnak a fák, eltakart szemük mögött, lefolyt az éj szemfestéke, elnyűtt ruha kerül egy székre. Nem tudlak feledni, ...
-
Kikelet-pompában éledő világ, szívekben nyílik a szerelem-virág, tincseket kócol a szél. Csókra ittas ajkakon pezsdül a vágy, szerelemtől bó...
-
minden élet legenda minden halál fekete szó hóesésben vétkes látomás ébrenlét mögötti jó minden kísértés fénytelen minden ...
2017. augusztus 6., vasárnap
Elmúlik
( Kép: Salvador Dali - Az emlékezet állandósága )
Minden elmúlik egyszer,
bolygók közé tömörül a lét,
minden hű és léha ember
volt szép fényű csillag-ivadék.
Minden ősköd tejfehér,
semmi sem tündököl át rajta,
fent és lent minden eseményt,
ha akarja örökre betakarja.
Minden porszem születés,
letaszított és felemelt élet,
minden egyes apró szívverés,
virtuális Isten-elmélet.
Mindennek vége lesz egyszer,
ha szúrt sebeken az idő átfolyik,
vagy az összes naprendszer,
újratervez és alkalmazkodik.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nagyszerű vers, gratulálok itt is Erikám.
VálaszTörlésKöszönöm szépen, Beám.
VálaszTörlésÖlellek.