Felsőbbrendű kényszer

 

"Én megtehetném és mégsem teszem,
csak tervezem, csak épphogy fölvetem,"
de nem leszek különb majd jól tudom,
ha szennyre az ajtót én is rácsukom.

Mert olaj-mocskot hord a folyó tükre,
tenyészvírusok törnek életünkre,
felzokognak szívemben a századok,
a könnyező föld lázad, vigyázzatok.

Mért lett az ember Isten tanítványa?
ha eljátssza amit kapott, egy dráma,
kölcsön vette azt, amit éppen szétver,
mert vérében a felsőbbrendű kényszer.

Csak gondolkodom és jár az agyam,
valós teóriákat bogozok hasztalan,
hogy meddig tart a szörnyű látomás,
ha halált jelez az utolsó állomás...

Az idézet Pilinszky János: Ne félj című művéből való.