"Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,"
éjjel ért az alföldi rónaságba,
és itt maradt velem.
Neked a Szajna part az életed,
bennem a szőke Tisza hagy nyomot,
számomra ma Ady a favorit,
amíg te Villont mormolod.
Valaha egy vesztest kiáltottál,
de tudd meg , hogy ez a test szabad,
és a torzóból kitépett cafatok
vére, táplálja szárnyamat.
Amikor az ősz elhagyja városod,
kacaghatsz, ám várj rám, mert megyek,
ledobom a száz év átkos nyűgét,
s eggyé válnak a nemzetek.
Az idézet Ady Endre: Párisban járt az Ősz című verséből való.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése