Elhagyatott ösvényen bóklászok,
réges-rég jártam erre utoljára,
most bronzajkad emlékétől fázok,
- előttem szerelmünk első oltára.
Árny suhant el mellettem nesztelen,
mondd te voltál? - Ki tudja...talán az ég,
könnyem cseppen kezemre Kedvesem...
örömre vágyom, elixír-csókra... még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése